Pokémon

Kezdek elbizonytalanodni. Mint minden ‘felnőtt komoly ember’ vagy utcai nagyvagány, már csak státuszból is lenézem a DragonballZ, meg a Pokémon című rajzfilm-sorozatokat (vagy inkább rajzfilmes szappanoperák?). De mint mondtam, kezdek elbizonytalanodni. Na, nem a DragonballZ részéről, azt még mindig ugyanolyan trének és fantáziátlannak tartom, mint eddig bármikor.

A napokban viszont pont elkaptam egy részt reggel (meg egy felet még régen egy buli szép, másnapos reggelén, de az most nem számít). Egy részt láttam, de kezdek valamit kapisgálni abból, hogy mért is szeretik annyira ezt a rajzfilmet az ifjoncok. Azon kívül, hogy egy gyerkőcöt alapból vonz mindenféle mese (pláne, ha rajzfilm!), azt hiszem, ez azt a fajta fantáziát és örök változatosság élményét nyújtó rajzfilm, amit szerintem a legtöbb gyerek szeretne látni, de legalábbis ez annak az egyik jól sikerült variációja. (Érdemes e témában elolvasni a Changeling: The Dreaming című, szerintem ‘mély’ szerepjáték ismertetőjét.)

Azt hiszem, hogyha nekem mostan kölyköm lenne, inkább örülnék, ha a modern rajzfilmek közül ezt nézné a tévében. Inkább ezt, mint a Dragonball-t, a Cow and Chicken-t vagy a Nickelodeon csatornáról szinte bármit, lásd a Fecsegő tipegőket. Bár ez utóbbira néhányan nagyon büszkék (mert magyarok csinálták), de nekem ez kábé annyira büszkeség, mint a hidrogénbomba Teller Edéstül. Az egész úgy néz ki (csomó más társával egyetemben), mintha odahánytak volna a rajzlapra és azt ujjal össze-vissza abajgatnák és karistolnák, dehát ez a divat: vagy nincs egy rohadt megnyugtató egyenes vonal sem, vagy ha mégis, akkor az kötelezően ferde. Igazán nem vagyok egy prűd ember, meg rendmániás sem, se konzervatív (talán a társadalom nagybecsű tagja sem), de azért nem biztos, hogy a gyerekeket arra kéne megtanítani, hogyan kell szarul kinézni.

Ha a mostaniakból kellene választanom, inkább nézzen Pokémon-t... vagy leginkább a South Park-ot.

íródott: 2001. május 31.

feltöltve: 2015. március 23.

Changeling: The Dreaming szerepjáték ismertetője